2 fejezet

Shara szemszöge:
Végre holnap jön a barátnőm,Irina. Alig várom h megint lássam, mert közel egy éve nem találkoztunk.
Ohh milyen udvariatlan vagyok, elfelejtettem bemutatkozni. Sára Németh vagyok de itt kint mindenki Sharanak hív. 4 éve költöztem ki és most Mackenzie Foy managerre vagyok. Magyarországról költöztem ki  és egy álmom vált valóra azzal h itt élhetek. Egy gyönyörű házban lakok ami Irinával közös.  Alig várom h láthassa a  házunkat és remélem h tetszeni is fog neki, mert még személyesen nem nézhette meg.
Felhívom h tudja mennyire izgatott vagyok a h hamarosan láthatom:
-áááááááááááááááááááááááá- sikítottam bele a telefonba mikor felvette azt
-Héééé nyugi Sára nem kell így kora reggel megsüketíteni-morogta.
-Upsz bocsi, azt hittem már felkeltél-mondtam félénken mivel tudom hogy utálja ha felkeltik
-Semmi felejtsük el, viszont neked is Szia, és egyáltalán mi volt ez az egész??-mondta kicsit csillapodva
-Szia és az, hogy ma jössz hozzám Los Angelesbe, tényleg mikor is indul a géped??
-10 kor.
-Menyi nálad most az idő?
-7 óra és te mér nem alszol már este 11 van nálatok nem?- szidott le egy picit
-De de csak meg akartam várni h felkelj és halljad milyen izgatott vagyok a holnapi nap miatt vagyis neked már a mai napod-kuncogott a telefonba.
-Hallom meg érzékeltem is, na most már így felkeltettél akkor ki is kelek az ágyból.-megint morgott egyet és még csacsogtunk egy kicsit. Aztán elmentem lefeküdni mert már éreztem h álmos vagyok.


REGGEL
Elég későn keltem így sietnem kellet a készülődéssel, mert nem akartam lekésni  Ir megérkezését. Tudnom kellet volna hogy nem tudok időben elkészülni mert nem vagyok a pontosság mintaképe. Így mire elkészültem alig negyed órám maradt h kiérjek elé. De pechemre pont egy kisebb dugóba kerültem az úton. Mire oda értem a gép már leszállt így a többi utat futva tettem meg és közben észrevettem legjobb barátnőmet aki háttal állt nekem így neki rohantam sikítva és elestünk mert túl gyorsan csapódtam neki. Mire feltápászkodtunk röhögve mindenki minket figyelt.
-Szia-mondtuk egyszerre és közben jó szorosan megöleltük egymást.
-Milyen volt az utad?-kérdeztem kíváncsian.
-Tűrhetően bár jó hosszú volt és eléggé unatkoztam-válaszolta mosolyogva,közben kifelé araszoltunk a tömegből.


Ir szemszög:
Mikor beértünk a parkolóba meglepődve néztem körül mert sehol se láttam Sára autóját. Ő viszont egyenesen haladt előre magával rántva engem is a sok csomaggal, majd meglátunk egy gyönyörű sárga Merci előtt. Én csak kérdő tekintettel néztem rá, miért áll meg itt ennél gyöngyszemnél.
 
Elővette a kocsikulcsot és megnyomta rajta a gombot és az autó csipogással jelezte, hogy kinyílt, nekem meg leesett az állam. Sára olyan jó ízűen kezdett el kacagni az arcom láttán.
-Ez a tiéd??-kérdeztem csodálkozva.
-Szerinted mégis kié tán a mumusé??-kérdezett vissza vigyorogva-na gyere szállj be menjünk haza.
-Okéés- közben behuppantam a kagyló formájú bőr ülésbe. Mikor ő is beszállt és elindította az autót,a nagy motorhang egyből lenyűgözött az utakat nem kímélve indultunk el otthonunk felé én meg egyből elkezdtem kérdezni őt a közös házunkról.
-Na mesélj milyen a ház?-érdeklődtem izgatottan.
-Hát mit is mondjak róla?
-Mindent tudni akarok-válaszoltam mosolyogva.
-Nem mesélek róla legyen inkább meglepi és majd inkább a te véleményedre vagyok kíváncsi- mosolygott
rám gonoszul.
-Ez nem ér-kezdtem el neki nyávogni. Ennek az lett az eredménye hogy égészúton nem szólt hozzám. Én meg csak boci szemekkel néztem rá, de megtörhetetlennek bizonyult pedig ez a trükk régen mindig bevált. Lehet hogy ezt a trükköt netán más is használja ellene és már nem hatásos ellene, gondoltam magamba. Utána az ablak felé fordultam és kifelé bámultam és figyeltem LA nyüzsgő életét. 

1 fejezet

Sziasztok itt az második bejegyzésem! Nézzétek el nekünk ha valami esetleg nem igazán érthető, ez az első blogunk és még soha nem írtunk így de azért megteszünk minden tőlünk telhetőt hogy a lehető legjobbat és legérthetőbben írjuk le amit kitaláltunk. Még egyszer bocsi ha helyesírási hiba van benne. Na itt is az első fejezet.

Sziasztok a nevem Fehér Irina és 20 éves vagyok, holnap utazom Los Angelesbe a barátnőmhöz Németh Sárához, akit nem láttam már lassan egy éve és nagyon hiányzik. Annyira örülök neki hogy végre elmehetek innen és itt hagyhatok magam mögött minden rosszat ami történt és ott nem fog senki ismerni csak az én Sárám. Lassan lefekszem mert holnap nagy út vár még rám a csomagjaimat tegnap össze raktam, mára már csak néhány ruha maradt kint amit holnap veszek fel de már az is megvan és csak az van elöl ami kell, meg pár cucc ha hazajönnék ami szerintem elég kevésszer lesz mert örülni fogok ha elhagyhatom ezt a helyet.
Elmentem elvégeztem esti teendőimet és lefeküdtem aludni.



MÁSNAP REGGEL

Reggel a telefonom csörgésére keltem, nagy álmosan megnyomtam a zöld gombot h felvegyem mire a fülemhez tettem:

-áááááááááááááááááááááááá- csak ennyit halottam mert az én drága barátnőm csak úgy sikított a telefonba

-Héééé nyugi Sára nem kell így kora reggel megsüketíteni-mondtam neki elég durcásan mivel utálom ha felkeltenek

-Upsz bocsi, azt hittem már felkeltél-mondta félénken mivel tudja h nem szeretem ha felkeltenek

-Semmi felejtsük el, viszont neked is Szia, és egyáltalán mi volt ez az egész??-kérdeztem mér egész nyugattan

-Szia és az hogy ma jössz hozzám Los Angelesbe tényleg mikor is indul a géped??

-10 kor.

-Menyi nálad most az idő?

-7 óra és te mér nem alszol már este 11 van nálatok nem?

-De de csak meg akartam várni h felkelj és halljad milyen izgatott vagyok a holnapi nap miatt vagyis neked már a mai napod-kuncogott a telefonba.
-Hallom meg érzékeltem is, na most már így felkeltettél akkor ki is kelek az ágyból.
Ezután még egy picit beszélgettünk. Utána elmentem lezuhanyoztam hajat mostam ami igazán felfrissített  kiszálltam a fürdőből és elmentem felvenni a tegnap kitett ruhám. Egy kényelmes farmert meg egy pólót amin egy angyal kép volt. Elmentem megszárítottam a hajam és felkötöttem copfba hogy kényelmes legyen.
Lementem reggelizni csak egy müzlit ellem meg, majd úgyis eszek majd valamit a gépen.
Lassan már indulnom kellet ezért lehoztam a bőröndöket ami nem kevés 4 hatalmas bőrönd és mindegyik dugig még a kézi poggyászom is csurig van nagy nehezen lecipeltem őket. Hívtam magamnak egy taxit míg bezártam az ajtót. Vártam úgy 3 percet és megérkezett a taxi és kivitettem magam a reptérig. A reptéren vártam vagy 10 percet mire beengedtek, felszálltam a gépre és leültem a helyemre, hála az égnek egy fiatal lány ült mellettem, és nem egy öreg aki egész úton csak beszélne. Elővettem az Ipod-om és a könyvet amit hoztam elkezdett a zene szólni a fülembe az egyik kedvencem Christina Perri-től a Thousand Years egy lassabb szám de én szeretem a könyvet meg elkezdtem olvasni. A géppel közben felszálltunk, egy darabig olvastam még aztán eltettem a könyvet mert kezdett rajtam kijönni a reggeli kelés és elaludtam.
Mikor felkeltem még körülbelül 3 órát kellett még ülni a gépen leszállásig, addig kértem magamnak egy kis harapnivalót. Miután befejeztem már kezdtem izgatott leni h láthatom végre Sárát már nagyon hiányzik.
Lassan eltelt az a pár óra és kezdtünk lefele szállni. Kiszálltam a gépből megkerestem a dolgaimat hogy minél előbb láthassam barátnőm. Végeztem mindennel elkezdtem a váróhoz menni hogy megtaláljam. Mikor egy test belém rohant sikítva megfordultam és drága barátnőm állt mellettem.

Első bejegyzésem

Sziasztok ez a történet két barátnő életéről és ezek alakulásáról fog szólni. Sára már egy ideje kint él Los Angelesbe és Irina hozzá menekül el volt élete miatt. Olvassátok el a storyt ha érdekel miként boldogul két lány a nagyvárosban és milyen kalandokkal találkoznak.

Puszi

Irina & Shara