Végre holnap jön a barátnőm,Irina. Alig várom h megint lássam, mert közel egy éve nem találkoztunk.
Ohh milyen udvariatlan vagyok, elfelejtettem bemutatkozni. Sára Németh vagyok de itt kint mindenki Sharanak hív. 4 éve költöztem ki és most Mackenzie Foy managerre vagyok. Magyarországról költöztem ki és egy álmom vált valóra azzal h itt élhetek. Egy gyönyörű házban lakok ami Irinával közös. Alig várom h láthassa a házunkat és remélem h tetszeni is fog neki, mert még személyesen nem nézhette meg.
Felhívom h tudja mennyire izgatott vagyok a h hamarosan láthatom:
-áááááááááááááááááááááááá- sikítottam bele a telefonba mikor felvette azt
-Héééé nyugi Sára nem kell így kora reggel megsüketíteni-morogta.
-Upsz bocsi, azt hittem már felkeltél-mondtam félénken mivel tudom hogy utálja ha felkeltik
-Semmi felejtsük el, viszont neked is Szia, és egyáltalán mi volt ez az egész??-mondta kicsit csillapodva
-Szia és az, hogy ma jössz hozzám Los Angelesbe, tényleg mikor is indul a géped??
-10 kor.
-Menyi nálad most az idő?
-7 óra és te mér nem alszol már este 11 van nálatok nem?- szidott le egy picit
-De de csak meg akartam várni h felkelj és halljad milyen izgatott vagyok a holnapi nap miatt vagyis neked már a mai napod-kuncogott a telefonba.
-Hallom meg érzékeltem is, na most már így felkeltettél akkor ki is kelek az ágyból.-megint morgott egyet és még csacsogtunk egy kicsit. Aztán elmentem lefeküdni mert már éreztem h álmos vagyok.
REGGEL
Elég későn keltem így sietnem kellet a készülődéssel, mert nem akartam lekésni Ir megérkezését. Tudnom kellet volna hogy nem tudok időben elkészülni mert nem vagyok a pontosság mintaképe. Így mire elkészültem alig negyed órám maradt h kiérjek elé. De pechemre pont egy kisebb dugóba kerültem az úton. Mire oda értem a gép már leszállt így a többi utat futva tettem meg és közben észrevettem legjobb barátnőmet aki háttal állt nekem így neki rohantam sikítva és elestünk mert túl gyorsan csapódtam neki. Mire feltápászkodtunk röhögve mindenki minket figyelt.
-Szia-mondtuk egyszerre és közben jó szorosan megöleltük egymást.
-Milyen volt az utad?-kérdeztem kíváncsian.
-Tűrhetően bár jó hosszú volt és eléggé unatkoztam-válaszolta mosolyogva,közben kifelé araszoltunk a tömegből.
Ir szemszög:
Mikor beértünk a parkolóba meglepődve néztem körül mert sehol se láttam Sára autóját. Ő viszont egyenesen haladt előre magával rántva engem is a sok csomaggal, majd meglátunk egy gyönyörű sárga Merci előtt. Én csak kérdő tekintettel néztem rá, miért áll meg itt ennél gyöngyszemnél.
Elővette a kocsikulcsot és megnyomta rajta a gombot és az autó csipogással jelezte, hogy kinyílt, nekem meg leesett az állam. Sára olyan jó ízűen kezdett el kacagni az arcom láttán.
-Ez a tiéd??-kérdeztem csodálkozva.
-Szerinted mégis kié tán a mumusé??-kérdezett vissza vigyorogva-na gyere szállj be menjünk haza.
-Okéés- közben behuppantam a kagyló formájú bőr ülésbe. Mikor ő is beszállt és elindította az autót,a nagy motorhang egyből lenyűgözött az utakat nem kímélve indultunk el otthonunk felé én meg egyből elkezdtem kérdezni őt a közös házunkról.
-Na mesélj milyen a ház?-érdeklődtem izgatottan.
-Hát mit is mondjak róla?
-Mindent tudni akarok-válaszoltam mosolyogva.
-Nem mesélek róla legyen inkább meglepi és majd inkább a te véleményedre vagyok kíváncsi- mosolygott
rám gonoszul.
-Ez nem ér-kezdtem el neki nyávogni. Ennek az lett az eredménye hogy égészúton nem szólt hozzám. Én meg csak boci szemekkel néztem rá, de megtörhetetlennek bizonyult pedig ez a trükk régen mindig bevált. Lehet hogy ezt a trükköt netán más is használja ellene és már nem hatásos ellene, gondoltam magamba. Utána az ablak felé fordultam és kifelé bámultam és figyeltem LA nyüzsgő életét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése