6. fejezet

Sziasztok meg is hoztuk a következő fejezetet jó olvasást reméljük tetszik majd mindenkinek. 
Puszi Ir&Shara




Irina szemszöge:


Egyszer csak megláttam merre tartunk a lakókocsik felé. Ő megállt az egyik előtt amire ki volt írva Kellan Lutz én csak mosolyogtam egyet ezen.
-Itt beszélhetünk és senki nem fog megzavarni-mondta és közben jó végigmért és nagy mosoly terült szét az arcán de most nem hagyom magam
-Csak nem tetszik amit látsz?-Kérdeztem kissé csipkelődve
-Oooo dehogynem nagyon is tetszik amit itt látok-ért fülig a szája
-Ennek igazán örülök-mosolyogtam ártatlanul rá ez alatt kinyitotta az ajtót és előre engedett
-Köszönöm-mosolyogtam még mindig mikor beléptem elcsodálkoztam mi minden van benn egy ekkora lakókocsiban volt benn egy kanapé tv ha jól láttam egy kisebb fürdő helységet is bele tuszkoltak igazán hangulatos volt a mamagondján. Kell leültetett a kanapéra közben megkérdezte kérek e inni csak egy vizet kértem eddig nem is láttam hogy még egy kisebb hűtő is van benn. Oda adta és leölt mellém a és szembe fordultam vele ő is így tett közben egymás szemébe néztünk és én megint elvesztem a csodálatos kék szemébe. Aztán észbe kaptam, hogy beszélni akartam vele azért jöttünk ide aztán nagy nehezen de megszólaltam
-Kellan-szóltam hozzá mivel azt se tudtam, hogy kezdjek ennek az egésznek-remélem nem fogsz rám haragudni amit mondok-néztem a szemébe de csak értetlenséget láttam így hát elkezdtem mondani- hát ugye tegnap találkoztunk és hát szörnyen restellem de nem ismertelek meg-hajtottam le a fejem szomorúan de folytattam- tudtam hogy valahonnan ismerős vagy de annyira nem akartam ezzel foglalkozni és csak élvezni akartam a társaságod mivel tegnap nagyon jól éreztem magam veled aztán ma reggel pedig eszembe jutott, hogy igazából ki is vagy és annyira megörültem annak, hogy láthatlak ma mivel tegnap említetted hogy ma dolgozol és remélem,hogy itt leszel.-fejeztem be a mondókám és a szemébe néztem ő csak nézett engem és szerintem nem tudja ez hova tenni ezt az egészet.-Bocsánat nem akartalak letámadni ezzel de úgy éreztem tudnod kell az igazságot.-és ismét lehajtottam a fejem nem fogom túlélni ha nem bocsél meg már most érzem,hogy ez sokkal több mint egy barát az én számomra.
-Ir -szólt hozzám lágyan közben felemelte a fejemet- Köszönöm, hogy elmondtad mind ezt és valahogy sejtettem ,hogy nem ismertél meg de nagyon reméltem nem csak eljátszód, hogy nem tudok mi az a Kellan Lutz meg minden aztán közben meg belül ujjongsz, hogy milyen könnyen átlehet verni ezt a barmot
-Héé nem vagy te barom és egyáltalán ki lenne ilyenre képes?-kérdeztem  kicsit feldúlva
-Hidd el Ir már nem egyszer találkoztam olyannal, de reméltem te nem olyan vagy mint azok mert azt nagyon bántam volna hidd el nekem.-közben rám mosolygott és én se bírtam ki, hogy ne mosolyogjak vissza rá.
Még beszéltünk sok mindenről egyszer megnézem az órám és azt láttam menyire elszaladt az idő már csak 20 perc volt vissza Kell szünetéből.
-Szerintem ideje vissza menni a többiekhez mindjárt kezdődik a felvétel.-kicsit elszontyolodtam, hogy el kell majd válnom ez az 1 óra is olyan gyorsan telt el.
-Oké menjünk-kelt fel ö is a kanapéról
Miután kimentünk a lakókocsiból eszembe jutott az amiről tegnap beszéltünk muszáj volt megkérdeznem el vinne e még mindig megmutatni a várost.
-Kell-szóltam hozzá- kérdezhetnék még valamit?
-Persze mond csak-mosolygott annyira imádom ha mosolyog héé Ir térj vissza róttam meg magam gondolatba.
-Ööö hát tegnapiról lenne szó ugye mondtad hogy elviszel a városba -ő erre csak bólintott-és hát azt szeretném tudni hogy áll e még ez?-kérdeztem félve
-Hát mi ez a buta kérdés persze, hogy áll szívesen megyek veled el -nagy kő esett le a szívemről mikor ezt kimondta
-Köszönöm szépen akkor holnap ott ahol össze futottunk?
-Hát ha ár úgy is tudom hol laksz arra gondoltam elmennék eléd ha nem baj-mondta olyan aranyos volt ahogy ezt mondta
-Nekem nagyon is megfelel, akkor ugyan úgy 10kor?
-Aham nekem még mindig jó
Közben vissza értünk a többiekhez de nem láttam sehol barátnőmet se Jay-t de most nem nagyon tudtam vele foglalkozni mivel egyszer csak meghallottam, hogy valaki  intézi szavait
-Hát ti meg hova tüntetek ennyi ideig csak nem...-de nem tudta befejezni Taylor mert Kell közbe szólt
-Kisgyerek abba hagynád?
-Jóvan rontsd el a kis játékomat- mondta tetet durcáskodással olyan volt most tényleg mint egy kisgyerek
-Ne is foglalkozz vele-szolt hozzám miközben én hálásan néztem rá, hogy nem engedte befejezni Tay-nek a mondatot habár semmi nem történt ott. Egyszerűen képtelen voltam elszakadni a tekintetétől tejesen megbabonázott, elvesztem a gyönyörű szép kék szemeiben.
-Nézd  már mindjárt lesz még egy turbékoló párunk úgy nézik egy mást még a szemük se rebben főleg Ir még pislogni se pislogott eddig.-halottam már megint Tay hangos nevetését de nem érdekel akkor se akarok elszakadni ezektől a gyönyörű szempáraktól.-Héé Ir meddig tudsz pislogás nélkül nézni?-Erre már tényleg muszáj volt elszakadnom Kell tekintetétől.
-Hát biztos, hogy tovább mint te!
-Ezt vegyem kihívásnak?
-Annak is veheted felőlem, én mindig készen vagyok egy kis harcra
-Oké akkor itt és most harcoljunk tuti, hogy nem győzöl le!-szögezte le és azt hitte meghátrálok tőle de én nem olyan vagyok mint hitte
-Rendben de mi legyen a tét?-tettem fel a kérdést mire ő is gondolkodóba esett mire én oda hajoltam hozzá de szerintem nem nagyon értette mi van így belesúgtam a fülébe-mi lenne ha csak mi tudnánk mi a vesztes feladata legyen meglepetés számukra és akkor lesz mikor a másik mondja ha neked ez így megfelel de ha nem  és meghátrálsz nekem az is jó
-Nekem rendben én benne vagyok úgyse fogsz tudni legyőzni-mondta ő is a fülembe után mind a ketten elmondtuk mi a vesztes feladata mind ketten beleegyeztünk és nekilátunk farkasszemet nézni egymással csak azt hallottam, hogy körülöttünk csak röpködnek a poénok de nem tudtam rájuk figyelni mert nem hagyhattam, hogy a kisgyerek győzzön ellenem. Egyszer csak Tay elfordult úgy mind mindenki más egy irányba én pedig öröm ujjongásba kezdtem és Sári nyakába ugrottam és megköszöntem és elmagyaráztam mi volt ez az egész. Rá kérdeztem merre jártak amire mindenki felkapta a fejét és nem értettem mért na majd kikérdezem otthon gondoltam magamba, Jay egy frappáns válasszal kivédte magukat de én sejtettem mi áll ez az egész mögött és Ash segített nekik és utána hozzám fordul és elkezdtünk minden féléről csacsogni ami elterelte a figyelmet. Beötlött, hogy mi lenne ha elmennénk bulizni egyet ma még úgysem voltam itt mióta itt vagyok fel is vetettem az ötletem Ash-nek aki rögtön benne volt és megkérdeztük a többieket, hogy mi lenne ha este elmennénk együtt bulizni erre persze mindenki igent mondott és ennek én nagyon örültem főleg az, hogy Kell is ott lesz velünk. De sajnos el kellet menniük mert kezdődött újra a forgatás elköszöntünk Sárival mindenkitől és hazaindultunk kovácsival hogy elkészüljünk az esti partira.


Shara szemszöge:

Amint megéreztem ajkait az enyémeken, már tudtam ki az én titokzatos támadóm. Ohhh igen Jay volt és bár az előbb a szemében megbánást láttam, most mégis viszonoztam a csókot. Sajnálatomra nem volt hosszú , mert Jay elhúzódott, de a csók közben a keze a derekamra csúszott és még mindig nem engedett el. Nem tudtam mire vélni ezt a viselkedést, így hát nem maradt más választásom, mint hogy a szemébe nézve megkérdeztem:
-Miért bántad meg, hogy megcsókoltál engem?-kérdeztem. Erre ő lehajtotta a fejét és nem nézett rám, ettől megijedtem. Vajon mit akar mondani ami ennyire szörnyű, hogy nem tud a szemembe nézni? tettem fel magamban a kérdést.
-Én nem bántam meg-kezdte, mire én felmorrantam-várj ez így nem teljesen igaz. Én nem azt bántam meg, hogy megcsókoltalak, hanem azt, hogy akkor csókoltalak meg, és ez volt az elő csókunk. Ami valljuk be egy igazán fontos lépés egy kapcsolat kialakítása során- magyarázta, én meg csak hallgattam és kezdtem rájönni, hogy hova is akar kilyukadni-és én nem így akartam. Nem így kellet volna megtörténnie, egy romantikus estén miután elvittelek vacsorázni vagy megnéztünk egy mozit , amit persze te választottál ki, és utána mondjuk haza kísérlek vagy haza viszlek az autómon és a bekísérlek a bejárati ajtóig és ott ahol csak kettesben vagyunk és nincs senki és semmi aki megzavarhatna, csak is ott és csak akkor ha látom, hogy te is vágysz rá.-mondta egyre több érzelemmel a hangjában. Sajnálom, de az előbb ott bent, muszáj volt annyira csábítóan néztél rám és már az is felhúzott ahogy a fülembe suttogtál és az ajkad megérintette a fülem- vallotta meg töredelmesen az okait.- Remélem most már érted az én indokaimat-mondta, de utána feltett egy kérdést amire nem tudtam, mégis hogyan válaszolhatnék.-De te miért futottál el?
-Én öööööö hát az úgy volt, hogy eszembe jutott, hogy a napszemüvegemet a kocsiban hagytam és nagyon zavart a fény, így gondoltam gyorsan elfutok érte- mondtam, de még én sem hittem el ezt az indokot, de reméltem talán mégis elhiszi.
-Nem hiszek neked -mondta és ezzel elszállt minden reményem.- Tudom , hogy nem ez volt az oka, de nem értem miért nem mondod el nekem az igazat-mondta megbántva-én mindig elmondtam  a véleményem és eddig nem hazudtam neked, de ha te úgy gondolod , hogy nyitni kéne egy új fejezetet ahol mi, egymás barátai hazudunk egymásnak. Hát legyen, rajtam ne múljon -mondta egyre dühösebben.-Csak egyet jegyezz meg jól, igaz barátokat nehéz találni.-mondta és ezzel be is fejezte a mondanivalóját és visszaindult, de én ezt nem hagyhattam, ezért utána kiáltottam, de nem állt meg , így csak egy lehetőségem maradt. Utána futottam és most én alkalmaztam az ő módszerét megcsókoltam, de ez csak egy rövid csók volt. Reméltem, hogy most már nem fog elfutni, így hát most neki álltam kiönteni a lelkem:
-Figyelj-mondtam neki -ne szakíts félbe, mert ha megteszed, lehet hogy nem tudom majd folytatni-erre ő csak bólintott- Szóval , bocsáss meg, hogy hazudtam és nem állt igazán szándékomba, de úgy gondoltam, vagyis inkább csak reméltem, hogy elhiszed amit mondok és nem fogsz kérdezősködni, de már ismerhetnélek annyira, hogy tudjam te nem vagy ilyen . Sajnálom -mondtam még egyszer  most már lehajtott fejjel álltam előtte és csak így folytattam- Az a csók eddigi életem legjobb csókja volt és lehet , hogy te nem így gondolod, de ez most nem ide tartozik. Az , hogy te megcsókoltál engem, az egy olyan dolog volt amire én nagyon is vágytam, de nem gondoltam, hogy valaha is be fog következni-mondtam egyre gyorsabban és csak azon csodálkoztam, hogy még nem szakított félbe, most jött a legnehezebb rész és a bátorságom kezdett elhagyni, de ekkor felrémlett bennem az elmúlt pár perc eseménye és tudtam, hogy folytatnom kell, még akkor is ha ezzel kockáztatom a barátságunkat, így hát vettem egy nagy levegőt és belekezdtem- már csak egy dolog van, amit be kell vallanom, én egy ideje többet érzek irántad, mit puszta barátság, azt hiszem beléd szerettem és amikor az előbb megcsókoltál és utána a szemedbe nézve csak megbánást láttam, azt nem bírtam elviselni-mondtam egyre szomorúbban- és ezért futottam el onnan. -most már a sírás is kerülgetett, de ő még mindig nem szólalt meg. Egyszer csak egy kéz kényszerített arra, hogy felemeljem a fejem, nem tudtam elképzelni, hogy mit akarhat még, hisz már így is mindennek vége, gondoltam magamban, az első mondata eloszlathatta volna kétségeimet, de nem ez történt.
-Miért nem szóltál előbb-kérdezte, én meg csak álltam ott és éreztem, hogy minden energiámra szükségem lesz, hogy végig kibírjam ezt a beszélgetést, sírás nélkül.
- Azért, mert tudom, hogy te nem érzed ugyanazt, de nem baj. Nem kell aggódnod, hogy mostantól rád cuppanok, mint egy pióca és a véredet szívom majd.
-Figyelj-mondta elég keményen-most te ne szólj közbe, oké?-kérdezte
-Igen-válaszoltam, mert éreztem, hogy válaszra vár.
-Szóval, te honnan tudod, hogy én mit érzek?-kérdezte , de válaszra időt sem hagyva folytatta-Ez az egyik a másik, szerinted ha nem akartalak volna megcsókolni akkor megteszem?-tette fel a következő kérdést, ami kicsit meglepett és épp kinyitottam a számat, de most sem engedte meg , hogy válaszoljak, pedig biztos látta rajtam, hogy mondani akarok valamit.-A harmadik és végső mondani valóm pedig az, hogy én is így érzek irántad és én nem bánnám, hogy ha rám cuppannál-mondta ezt már vigyorogva- most sem várt választ, hanem ajkaival kért feleletet amit én megadtam neki és viszonoztam a csókot. Ez a csók merőben más volt , mit az eddigiek, mert most már tudtam, hogy ő is ugyan úgy érez, mint én. Miután elszakadtunk egymástól, lassan közeledtünk a stáb felé , ahol eléggé érdekes kép fogadott minket. Ir dühösen állt és farkas szemet nézett Tayel , a többiek pedig csak röhögtek rajtuk. Ahogy beléptünk miden szem ránk szegeződött , még Tayloré is, de úgy látszik, neki nem lett volna szabad, mert barátnőm éljenezve felkiáltott, hogy:
-Én nyertem! Igen, én nyertem!-kiáltott még mindig boldogan, amikor megszólalt Jay és ezzel válaszra kényszerítette őt, s így nem tudta tovább folytatni az örömujjongást. Végre mi is megtudtuk, hogy mi történt a távol létünkben.-Hát az volt -kezdett bele-, hogy nem hitték el , hogy kibírom, hogy nagyon sokáig ne pislogjak, így fogadtunk, és hát neked köszönhetően-megölelt -megnyertem, mert ugye Tay félre nézett és így megkapja azt ami a vesztesnek jár-mondta és ezzel befejezte a történetet.- És ti hol jártatok-kérdezte és erre a kérdésre már többen is felkapták a fejüket.
-Igen mi is kíváncsiak vagyunk -szólt minden hím nemű lény, aki a nemrég váltott csókunkat végig nézte, és mind kaján vigyorral figyelte , miként is pirulok el. Szerencsére Jay egy jól irányzott válasszal kimentett minket és neki segített Ashley is aki meg elkezdte kérdezgetni Irt minden féléről. Hálásan pillantottam mindkét személy felé és végre egy felszabadult mosoly árasztotta el az arcomat.